Végre egy kis izgalom

Nem várt fordulatok délelőtt

Avagy: A szomszédnéni mentőakció

Nos, nem úgy terveztem a mai napomat, ahogyan alakult. Piacra kellett volna mennem ma, és összefutni egy régi ismerőssel. Dehát a sors és az élet vicces, szórakoztató, olykor furcsa teremtés, így tőrtént tehát meg velem, hogy a piac helyett a szomszéd néninél tevékenykedtem, gyorsan, kimérten, megőrizve a hidegvérem. Épp indultam volna a piacra, amikor hallottam, hogy valaki állat módjára veri az ajtónkat. Már épp készültem hogy jól lehordom az illetőt, és amikor kinyitottam az ajtót, hirtelen nem tudtam mire vélni az előttem topogó, kétségbeesett idős nőt. A barátnőjével gebasz van. 

A klasszikus baleset: pisilni indult, elesett. Gondolkoztam egy picit, megnéztem a derekát, és a lábát, amely rövidebb lett, és kifordult szögben állt, ellenben a másikkal. Combnyaktörésre gyanakodtam, és amikor a mentők megjöttek, megerősítettek ebben. 

Sajnos, buktam a polifoamomat, ezt tettem addig is V. néni alá, aki szinte abban a pillanatban maga alá is pisilt… ülő pozícióba helyeztem, meg adtam neki vizet, míg jöttek a skacok. Agyaltam azon is, nem e lett volna jobb, ha lefektetem, és felpocolom a lábát, de logikusan végiggondolva arra jutottam, hogy akkor nem tudott volna felülni, hogy 5 percenként igyon és levegőt is nehezebben kapott volna. Elég irritálló asszonyka volt egyébként, folyamatosan jajgatott. Mondtam neki, hogy fejezze be, mert sokkal szarabbul is járhatott volna, tőrhetett volna gerinc vagy csigolya is, és akkor hoppsz, volt V. néni, nincs V. néni. Jó, nyilván nem kellemes ha eltörik valamid, főleg 84 évesen. De akkor sem értem, miért kell rinyálni. Az állapota stabil, itt vagyok mellette, és hamarosan jönnek a mentők, akkor meg? Bedobáltam a gyógyszereit a táskájába, előkerestem a személyi okmányait, és felhívtam a fiát. 

Rájöttem, hogy izgat a dolog. Sok év után még mindig. Maga az emberi test, a működése, a csontozat, a strapabíró képesség. Ha néha nem remegne a kezem, tuti orvosi pályára lépnék. Milyen buli már. Egy szakma, ahol törvényesen vághatsz, szúrhatsz, ölthetsz és stb. Feszkólevezetésnek is kiváló. 

Anya pedig, amikor szóltam neki, hogy mi a helyzet, azt tanácsolta, hagyjam a picsába a masszőrtanfolyamot és inkább egészségügyit tegyek le. „ Amúgy se vagy százas, bírod a fájdalmat elnézni is meg stb. Meg injekciót beadni. Én rosszul vagyok ezektől, de neked jó lenne. ” és akkor elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy anya életében most először adott nekem hasznos tanácsot. Van az elsődleges, amiben csak az alap fogásokkal kell tisztába lenned. Rautech, heimlich, és társai. A másodlagos már komplikáltabb, ott már adhatsz be infúziót, elmondják mire milyen gyógyszert adhatsz be és társai. 20 ezer körül van egy ilyen tanfolyam, és rendes papírt adnak róla a tulajdon mancsodba, amivel azért már el is lehet helyezkedni, főleg, ha van mellé nyelvtudásod. Szóval erősen gondolkozom. Nyilván több lehetőséget is csekkolok majd.

A mentősök egyébként jó magyar szokáshoz híven nem voltak pontosak, így hallgathattam még egy darabig, hogy V. néni sír, hogy miért nem vette már az Isten magához. Akkor a szemeibe néztem, és sokadjára elgondolkoztam, hogy azért az eutanázia nem rossz dolog, már ha kegyesek akarunk lenni. Csakhát nálunk ilyen nincs, V. néni nem volt pl. végstádiumos rákos beteg se, csak szimplán öreg és törékeny. Az egészségügy, főleg a hazai, pedig leszarja az ilyesmit. A lényeg itt is a profit, a betegek után befolyt összeg és sohasem a gyógyítás, amit meg is értek. Gonosz, józan logika, én is így csinálnám.  A kórházba amúgysem gyógyulni járnak lassacskán már. Ó, nem. Inkább meghalni. Aki oda bekerül valami komolyabbal, és főleg ha az illető idősebb, nos az nem a 2 lábán fog onnan távozni, hanem halottas kocsiban. Micsoda exkluzív taxi! „ Hahóóó, itt a féllábú, a szövődményes, a tüdőbeteg meg a rákoos! Hova lesz a fuvar, aranyom? Tessék mondani? A Mennybe vagy a Pokolba? Tessék! Nem hallom! Jah… Hogy már meghalt. Hahaha ”Nincs sok hátra neki sem így, dehát amit rámért a sors, le kell élnie. Ez a rendje a dolgoknak. Persze ezen gondolataimat nem mondtam ki hangosan, csak annyit, hogy próbáljon lenyugodni, mindjárt jönnek érte és szakértő kezekbe kerül. V. néni jajgatott tovább, én pedig azért elgondolkoztam azon, kiüssem e. Jó, nyilván nem tettem. De azért megfordult a fejemben.

A 2 mentős srác nem sokkal volt nálam idősebb. Óvatosan lefektették, a polifoamhoz rögzítették a nőt, akinek felrántódott a lába. A mentők mondták, hogy ne húzza fel, a néni váltig állította, nem ő volt. Nos, én arra gondoltam, önkéntelen reflex a görcsök és a fájdalom hatására, ahogy a srácok megemelték. Láttam meg tapasztaltam is már hasonlót. Hát azért elég szar. 

Miután V. nénit elvitték, jött a fia. Mondtam, hogy a Honvédbe viszik, az van itt legközelebb. A 40-50 év körüli férfi meghívott egy kávéra és megköszönte a segítséget. Én pedig legalább nem unatkoztam, és bár ez szokványos eset volt, hisz naponta tőrténnek ilyenek, főleg öregekkel, de testközelből tapasztalni és ott lenni, tudjátok, egészen más dolog, tökre izgalmas. 

Miután ez az eset lezajlott, visszamentem a lakásunkba, benyomattam egy kis zenét, jó étvágyat kívántam magamnak, és leültem enni, meg feltettem magamnak egy kávét. Hát ja, a piacot most buktam, de majd holnap. 

Azért a Dunaplazaba lenéztem, mert olcsón lehet viszonylag sok húst venni. Közel 3 kg csirkecomb, 1200 ért, a hülyének is megéri. Rántott hús, krumplipüré. Spagetti majd lesz később. Jó is egyébként, ha főzöl és nem rendelsz, sokkalta gazdaságosabb. Csakhogy én, személy szerint mostanság elég lusta vagyok ilyen téren. A pepecselés, bíbelődés, tudjátok… Nameg utána még pluszba eltakarítani magad után. 5 perc alatt elfogy az a kaja, amivel 1-2 órát elszenvedsz. Dehát na, enni kell, néha muszály megcsinálni. 

Nemrég értem haza, kezd eltelni ez a nap is. De ki tudhatja, mit tartogat még az este? Eddig jó napom volt, mondhatni, kellemes, leszámítva tán azt a tényt, hogy 2 napja tompán fáj a csuklóm meg a kézfejem. A macskám kiváló társaság lesz a nap hátralevő részében, mert ha valaki, na ő igazán nem zavar, és bizton állítom, értelmesebb mint bárki, akit ismerek.